Hajápolás

A hajápolás jelentőségéről

A hajunk ad keretet arcunknak, viseli a kívülről jött áldást és szennyezést. Ékességünk, teremtett Koronánk és elsődleges Jelzőrendszere belső egészségünknek. Hajunk simogatása az egyik legfontosabb metakommunikációs jelentőséggel bír, gesztusaink kötődnek hozzá, érintése lehet tabu vagy a kedves, bizalmas, szerető érzések kifejezése.

Koronaként látható, épp ezért viselete mindig is a SzÉPségápolás fősodrásának, divat-trendjeinek középpontjában állt. Kultúrkörök, civilizációs csatornák, történelmi időszakok eltérő jelentőséget tulajdonítottak neki esztétikai értékének szempontjából, ám ez semmiképpen nem fedte el abbéli jelentőségét, hogy a haj mindig is hovatartozásunk árulkodó jele, mely bensőnket tükrözve parancsolóan teszi ki hiúságunkat a tükörbe.
Ápolásának számos feljegyzését találjuk már az egyiptomiaknál, ahol a ránk hagyományozott falfestmények, szobrok esztétikájához a szépség kifejezőeszköze a nagy szem, a sminkelés azon technikája, mellyel sötétre, és szélesre, erősre húzták az arc, a szem és a száj vonalait, valamint a hajat aszerint ábrázolták, hogy a viselője milyen társadalmi rangot foglalt el az adott társadalomban. Ez az ábrázolás egyébként egészen a 20-ik századig megmaradt, így a szobrok, festmények „hajas képein” - tehát mindenhol, ahol az emberi arc megjelenik - tudjuk, hogy az adott hajkoronát milyen társadalmi pozícióhoz tartozó ember viseli.

Az illatszerek használata ezért több, mint növényi illóolajok, esszenciák, ecetek és állati eredetű parfümalapanyagok keveréke. Az illatok az emberiség kultúrkincseként magának az ápoltságnak, a szépségnek, a harmóniának a tartozékai. A teremtett világ érzékeléséhez nagyban hozzátartozik a szépség elérési útjának keresése. Az ép testben ép lélek elve a görög kultúra sajátja volt, ezért a külsőre fordított idő és gyakorlat náluk jelent meg a legegyértelműbben, mert az élet természetessége volt filozófiájuk alapja.

A hajápolásról számos irodalmi forrásban olvashatunk, többek között Aiszkhülosz Felhők című drámájában a hajnak jelentős dramaturgiai szerepe van. Ők használták először azokat a hajfestési technikákat, melyeket még ma is gyakran alkalmazunk. Az ókori világ ismert tájain a hennafestés, a lépes méz, a viasz, a bor, az olívaolaj, az ámbra, szantálfa, a bergamott, a sáfrány, az írisz virág púderpora, a zsálya, a tömjén mind a hétköznapi kozmetika részei voltak. A római és az arab fürdőkultúra része volt a rózsaolaj és a tej (főleg a szamártej). Emlékezzünk csak a gyönyörű Cleopátra történetére, aki hiúságának lett az áldozata. Az Ezeregyéjszaka meséiben a hajápolásról szintén olvashatunk, a kilencedik mesében: az illatszerárus történetében beszámol arról, hogy a haját rózsavízzel kevert mézes olajok balzsamával kente és szépsége messziről vonzotta a hajósok népét. A Korán egyébként szentesített kötelességnek tartotta a tisztálkodást és az illatosított anyagok használatát. A Szent Kába követ és a Jeruzsálemi Szent Sziklatemplomot is beillatosították péntekenként.

A kereszténység megjelenése a testet tabuvá tette és a krisztusi szenvedés bibliai hitelvéhez kötötte. A reneszánsz során fedezték fel újra az ápoló szépítést: így a haj szépségmegőrzését. Előkerültek a fésűk, az olajok, illatok, aranyporok, kencék és balzsamok. Az élet a maga természetességében tárult fel, az antik kultúra hagyományaira építve és a középkor tapasztalatát figyelembe véve. A főzetek egész sorát őrzik az itáliai és spanyol receptgyűjtemények. A mórok által jutott el Európába a fürdő- és tisztálkodási kultúra. 200 éves késéssel, ugyanis a Pireneusok zárt hegylánca mögött másik világ rejlett, valamint a kései középkor eljövetelére volt szükség ahhoz, hogy a testi kínok kínjai mögött az öröm képessége is megjelenjen.

A test természetessé válásához és intimitásának megtestesüléséhez az individuum, a személyiség megjelenésére volt szükség, amikor a hit általi üdvözülés már többet jelentett, mint a dogmák bigott gyakorlása. A fürdés helyett ugyanis a francia királyi udvarokban elterjedt a kendőzés technikája, azaz a barokk és a rokokó hajviselet a hajápolás helyett a paróka kikészítését jelentette. Az álca alatt a haj beteg és ápolatlan volt: a rizsporos intrikák kényes közegét a parókás fejfedők képviselték rangjukat mutogató főurak képében. A parókák emberi hajból készültek, állati bőrökbe varrták bele, és arany-, ezüst-, írisz-, kő- vagy rizsporral szórták be. Olajokkal fésülték ki vagy bodorították be.

A parókák eltűnése a forradalmak korához köthető, amikor az egyenlőség az egységes hajviselet kivívásának lehetőségét volt hivatott megteremteni. A 19−20. század fordulóján a szépség ideálja a szép hajviselet jelentőségét tükrözte, gondoljunk csak a gyönyörű Erzsébet királyné bokáig érő fekete hajára. Udvari feljegyzések maradtak fent arról, hogy a királyné hetente háromszor vett szépségfürdőt, amely abból állt, hogy kádjában rózsaszirmok, levendula virágok úsztak a mandula- és szamártej mézes-tokaji aszús elegyében. A vizet mindig kézmelegre, körülbelül 37 fokosra melegítették, a mosást kétszer végezték lenolaj és almaecet kivonatával, majd 2 órán át fésülték és parfümözték illóanyagok esszenciáival.
Szokásaink tehát a hagyományok és minták, kíváncsiság-kísérletek garmadájából származnak.

Az egészség tudománya forradalmasította a XX. századot és a technikai vívmányok lehetővé teszik a minőségi hajmosás technikájának, anyagfelhasználásnak hatásos jelenlétét. A régi, jól bevált anyagokat felhasználva a mai hajmosási termékek alkalmazkodnak hajunk típusához, színéhez és a divathoz.
Ezért fontos a hajunknak megfelelő sampon kiválasztása. Ragaszkodjunk egy ideig (legalább 1-2 hónapig) a jól bevált samponhoz, hajkondicionálóhoz, balzsamhoz és „frizura-finish” termékeink használatához, mert hajunk és a termékek pH értéke közti különbséget −ami lehet minimális is, hiszen erre már odafigyelnek a gyártók− meg kell szoknia hajunknak. A „pacsuli” keverék hatása érvényesülhetne, ha túl sok és eltérő fajta anyagot viszünk fel hajunkra. Egyszerűen kicsapódnak egymáson és ezzel az ellenkező hatást érjük el.

A minőségi hajmosás több fázisból áll.

A környezeti hatások sérültté teszik a hajszálakat, melyek felszíni és belső sérülésekként jelennek meg a hajon. Hajunk tele van a külvilág maradékával, melyeket le kell tisztítanunk róla. Ez a hajmosás első: tisztító fázisa. A hajmosás legyen kellemes és alkotó szertartás, típustól, zsírosságtól, igénybevételtől függően az ideális gyakoriság legyen 2−4 naponta, de ebben egyéni igények alapján számos eltérés mutatkozhat. A napi hajmosás azért nem jó általában, mert könnyen zsírosabbá teheti a hajat és ez ördögi körként tarthatatlanná teszi az ápolását. Ma már vannak jól működő, napi használatra képes samponok. Ezek nem ártanak, de érdemes a rendszert a napitól a heti háromszori ideálishoz közelíteni. A sampont előbb a kézre kell tenni és vízzel hígítani, utána kell a kikócolt hajra rákenni és körkörös mozdulatokkal szétoszlatni a hajon és a fejbőrön. A rövid hajnál 5, hosszú hajnál általában 10 millilitert, azaz a kupaknyi tartalom arányát alkalmazzuk. Ne dörzsöljük erőteljesen a fejbőrünket, viszont ne feledjük: a masszírozás hajmosásnál is előnyösen alkalmazható. Segíti a vérkeringést, mérsékli a faggyúképződést és fokozza a hatóanyagok beépülését. De ha körömmel, vagy tépve, erőteljesen dörzsölve nyomkodnánk a fejbőrünket, a hajszálakat tartó izmokat kilazítanánk és saját hajunkat tépnénk ki!

A hajmosásnál egyébként a normális esetben kb. 60−80 szál marad a kezünkben és a kád, zuhanyozó szélén. Ha rendszeresen ennél több veszik el, szánjunk időt a probléma megoldására, mert hajunk hullani kezdett. Okairól másik fejezetben szólunk.
A második hajmosás az öblítés után jöjjön. A víz hőfoka továbbra is 36,7 Celsius-fok ideális esetben. A második körben szintén hígítva tegyük a hajunkra a sampont. Ekkor már a sampon hatóanyagi épülnek be: a tisztítás fázisa után a hajunkra kenjük az áldott anyagokat, melyek beépülve feltöltik a hajunkat élettel, egészséggel. A hajnak, mint minden élőnek van elektrosztatikus vonzása, ettől áll, vagy száll szerteszét a haj. A mosásnál ezt is kedvezően befolyásoljuk és ezzel tesszük élővé újra a hajunkat. A második mosásnál ezért érdemes 3−4 percen keresztül meditálva vagy lazán masszírozva eltölteni az időt, hogy a hatóanyagok beépüljenek. A víz által érkezett hozzánk az élet, a hajmosás szertartása során tegyük élővé hajunkat azáltal is, hogy szeretettel gondolunk sejtjeinkre, hiszen belőlük élünk: megérezzük majd, hogy a hatás nem marad el.
Folyóvízzel öblítsünk! Ne feledjük: ne keverjük az anyagokat, mert kicsapódnak. Így a kádban ülve - ha abba habfürdő, áztató só vagy tusfürdő került - ne tegyük a fürdővízbe a fejünket, hanem a zuhany alá tartsuk és így áztassuk ki jól a második körös sampon felhasználatlan anyagait.

A samponokba kevert anyagok hatása a következő lehet:

A hidratálók bevonják a haj teljes hosszát a hajhagymákkal és hajvégekkel együtt, és többek között a glycerin és a panthenol segítségével erősítik azt. A lanolin revitalizál, a citromsav pedig összehúzza a fejbőrt, míg a B5 provitamin véd a külső, káros hatások ellen. A keratinok vékony hártyát képeznek és a töredezettségtől óvnak. A kollagének fehérjék, melyek a haj belső szerkezetét erősítik, mélyen behatolva a szőrtüszőkbe. A selyemproteinek teszik csillogóvá a hajat azáltal, hogy rárakódnak, kitöltik a mikroszkópikus réseket és megtörik a fényt. Ezek együtt a samponok főbb alapanyagai, melyek együttesen teszik csillogóvá, fényessé, fésülhetővé, rugalmassá hajunkat.
A hajmosás nem ér véget az öblítéssel. A száradás és a frizura-finish termékek felvitele még hátra van. A napon száradás a legjobb: amikor az éltető fény éri és szárítja a hajunkba kapó szél erejével. Ekkor éljük át igazán a „borzold újra frissesség” érzetét. Ha ezt évszaktól és lakóhelytől függően nem tudjuk alkalmazni, csavarjuk vigyázva törölközőbe a hajunkat és félig töröljük meg. Ahogy a törülköző durva használata a bőrt is roncsolja, úgy vigyázzunk a hajunk szárításánál is vele. Ez vonatkozik a túl forró hajszárítókra is. Ezek ugyanis ártalmasak! Sohase használjunk 40 fokosnál melegebb eszközt, inkább legyünk türelmesek! Inkább a gép szél-erejét kapcsoljuk nagyobb fokozatra, mint a hőmérsékletét. Előbb-utóbb úgyis megszárad.

Addig is használjuk ki az időt; ne rohanjunk még.

Hátra van a kívánatos hajkorona „belövése” és divatos, tetsző elkészítése. A hajápolás szertartás, melybe a balzsamok, kondicionálók, vitaminos tonikok, hajsprayk, hajfixálók, zselék felvitele is beletartozik. Ezeknél a finish termékek kiválasztásánál ügyeljünk a minőségre és az arányokra. Az egyes termékcsaládok rendszerkozmetikai kínálatánál a piaci szempontok mellett a mi érdekünk is, ha egy családból származó anyagokkal kényeztetjük magunkat.

A minőség tehát nem luxus, hanem tanulás és gyakorlás egymásutánja. Ötleteink kifogyhatatlanok, ahogy az örömeink is. Luxus az lenne, ha mindazokat a dolgokat, amik kellemesek és hasznosak, kihagynánk az életünkből! Mindent lehet, ami öröm és jól esik, de ahogy a fésű is fogatlanná válik, ha kitörjük a gyötrő használattal, úgy válunk mi is egyre kopaszabbá, ha nem figyelünk a külső és belső hajápolásra. Ne feledjük: a belső építkezéstől válunk kifelé is méltóvá a szépség viselésének örömére!

- vissza a főoldalra -